ArtistInfo

Béla Bartók, Herczku Ágnes, Djerdj Timea, Kincses Margit
Magyar Népdalok Énekhangra És Zongorára = Hungarian Folksongs For Voice And Piano

Album HU 2007 on Hagyományok Háza label
Classical, Folk, World and (Folk, Népzene)

"Népi dallamokkal bánni tudni: egyike a legnehezebb feladatoknak. Merem állítani, van olyan nehéz, ha nem nehezebb, mint egy nagyszabású eredeti mű megírása. Ha nem feledkezünk meg arról, hogy előre megadott idegen dallamnak kötelező volta máris nagy megkötöttséget jelent, akkor megértjük a feladat nehézségének egyik okát. Egy másik nehézség a népi dallam sajátságos karaktere. Ezt először is fel kell ismerni, át kell érezni, aztán pedig reliefszerűen kidomborítani a feldolgozásnál, nem pedig elhomályosítani. Annyi bizonyos, hogy a népdalfeldolgozásokhoz éppen annyira szükséges a jó órában történő munka, vagy ahogy mondani szokás, a »megfelelő inspiráció«, mint bármilyen más mű megírásához." Bartók Béla: A népi zene hatása a mai műzenére, 1931 Bartók kivirágzott fái Valahányszor Bartók énekhanggal előadott népdalfeldolgozásait hallottam, mindig zavart az énekes előadás módja. Úgy éreztem, mintha a népdalba fűzött bartóki mondanivaló megértéséhez egy zavaró akadályt, konvenciót kellene átlépnem, amely elzár magától a műtől. Régebbi, vagy korabeli előadásokat hallgatva pedig ez a zavar csak nőtt, hiszen olyan modoros, szinte "szalonparaszti" felvételekbe botlottam, amelyek - éppen a foklórral való foglalatoskodásban eltöltött évtizedek miatt - számomra teljesen elfogadhatatlanok, majnem hallgathatatlanok voltak. Ezek nemhogy közelebb hozták volna hozzánk a Bartók által is rajongva szeretett paraszti kultúrát, inkább idegenkedést váltottak ki. Leginkább azok a népdalok váltak hiteltelenné ezekben előadásokban, amelyeket gyakran használtunk, énekeltünk-muzsikáltunk "eredetiben" a táncházmozgalomban - noha pont ezekre irányult a zeneszerző kitüntetett figyelme. ("A dallamok hitelességében pedig a népszerű kiadás se maradjon el a teljes mögött" - írja Bartók és Kodály 1906-ban, az először kiadott "Magyar népdalok" közös előszavában, ahol a "teljes" alatt a szótárszerű, betűhív lejegyzést, megszólaltatást értették!) El is határoztam, hogy úgy próbálom meg közreadni ezeket a népdalfeldolgozásokat, hogy néprajzi, népművészeti hitelességük is megmaradjon. Hosszú ideig érleltem a tervet, hiszen már az elején nehézségeim támadtak: a kottát átolvasva egyértelművé vált, hogy abban a hangmagasságban, amelyben Bartók eredetileg leírta a feldolgozásokat, esélyünk sincs "népdalénekessel" előadni őket, ezek a feldolgozások ugyanis nem népdalénekeseknek születtek. Az első népdalfeldolgozásokban Bartók és Kodály a házimuzsikáló polgári réteget célozta meg, később már a körülöttük kialakuló előadóművészi kör hangbéli sajátosságait is figyelembe vették. Transzponálni kellett tehát, ahogy Bartók is gyakran igazította előadópartnereihez a népdalfeldolgozásokat koncertjein (l. László Ferenc: Széljegyzetek egy Bartók-kéziratra), sőt a fennmaradt "pro memoria" vázlatok is bizonyítják - volt, hogy további versszakot illesztett be, vagy visszahozta az elsőt, így kerekítve le a formát. Az általa zongorázott felvételeken feltűnik az is, hogy a leírt kottához képest - különösen a parlando-rubato daloknál - mennyire szabadon, plasztikusan játszott, a népdal stílusát, eredeti, paraszti előadásmódját érezve és érzékeltetve. "A Bartók-előadás szüntelenül arról szól, ami a puszta hangjegyek, artikulációs jelek és utasítások mögött van. Ha egy magaköltötte dallama például szótagos székely parlando-rubato népdalok egyik típusának mintájára fogant (Este a székelyeknél), akkor az ő eljátszásában egyszerre van jelen a konkrét Bartók-téma és az a sokkal összetettebb általános zenei emlékanyag, ami a témát ihlette. (Somfai László: A Bartók hangfelvételek művészi jelentősége.) Bartók tehát a leírt kottát korántsem tekintette "szentírásnak", és tisztában volt a klasszikus notáció korlátaival is. "Kottaírásunk tudvalevően többé-kevésbé fogyatékosan veti papírra a zeneszerző elképzeléseit..." - írja a gépzene kapcsán (A gépzene, 1937). Somfai László fejti ki ugyanerről: "Bartók zenéjében, nagyrészt a népzenei háttér és inspiráció következtében, több olyan ritmus-stílus van jelen, amelyeknek egész pontos lekottázása - és itt most nem a szerzői előadás finom ritmikai árnyalatairól, hanem döntő vonásokról van szó - voltaképpen lehetetlen, vagy olyan komplikált kottaképhez vezetett volna, ami idegen az adott darab szellemétől." (Somfai: Bartók Béla kompozíciós módszere). Somfai tanár úr Hagyományok Háza-béli előadása (2006) felhívta a figyelmet arra is, hogy maga Bartók saját interpretációjában milyen pontosan követte a népdalt feldolgozó kompozíciókban a legkisebb, az eredetiben hallott szimmetriát is, mennyire igyekezett átadni pl. hegedűs partnerének a népi játékmód kottában nem jelölhető finomságait. E lemez próbáinak során meggyőződésemmé vált, hogy az a zenei világ, amelyet kutatva Bartók élete legboldogabb napjainak nevezett, mindenestül, hiánytalanul benne élt ennek a zseninek nem csak a lelkében, de hangról hangra a fejében, a zenéjében is, noha ezekből sok mindent nem rögzített a partitúrákban. Bartók tudományos igényű lejegyzéseihez képest a feldolgozásokban a díszítések lejegyzése nagyon változatos. Ez azonban a fent leírtak ismeretében, korántsem jelenti azt, hogy Bartókban zeneszerzés közben nem pontosan úgy szólaltak volna meg ezek a dallamok, ahogy ő azokat gyűjtés közben hallotta! Egyszerűen arról van szó, hogy Bartók tudta: esélye sincs ezeket a dalokat színpadon úgy előadatni, ahogy őbenne gyűjtéseinek helyszínén és utána egész életében, megálmodott kompozícióiban is visszacsengtek. Abban is szinte biztos vagyok, hogy ha tehette volna, a legapróbb részletig követte volna az előadott népdal stílusát, díszítéseit. (Lásd pl. "Ha kimegyek arr’ a magos tetőre" című dal [8/5] zongorás furulyautánzásának lejegyzés pontosságú kidolgozását!) Ezt a bartóki "álmot" kezdtük el mi kergetni, amikor ebbe a munkába belefogtunk. Ez a bartóki álom vezette a táncházmozgalom elindítóit is annak idején. Ennek a mozgalomnak aktív tagjaként törvényszerűnek érzem, hogy ezt az álmot a népdalfeldolgozások közreadásában is megpróbáljuk beteljesíteni. A jelen felvétel alapja tehát a bartóki kotta mellett a Bartók által feldolgozott korabeli, hangzó gyűjtések közreadása is (Lampert Vera: Népzene Bartók műveiben, 2005). A felvételek sorrendjét, a hangsúlyos első és utolsó dalon túl, a három megjelent ciklus szerint csoportosítottam, és figyelembe vettem a fennmaradt, Bartók által koncertjeire összeállított sorrendeket is. A szöveglejegyzések a kottakiadások helyesírását követik. Bartók életében három különálló, énekhangra és zongorára írt magyar népdalfeldolgozás-kötet jelent meg, ezekben követhető érett stílusának kialakulása. Noha ezeken kívül több feldolgozás létezik hagyatékában, mi erre az "első fecske" lemezre mégis a már megjelentekből válogattunk. Az 1906-ban kiadott, "magyar házi muzsikának" szánt első tízből (BB42) ötöt később újraírt (BB 97, 1928). Talán Kodály hasonló kompozícióinak hatására, 1907 és 1917 között írta a Nyolc magyar népdal című sorozat darabjait, majd következett az ilyen irányú munkássága csúcsaként számon tartott Húsz magyar népdal (BB 98, 1929). Ezekről írta 1938-ban: "Ezek a művel nem "feldolgozások", hanem eredeti kompozíciók, föléjük - mintegy mottóként - helyezett magyar népdalokkal - saját gyűjtésemből. E sorozat minden számának hangulata, ill. karaktere a mindenkori népdal hangulatából ered (...)". Bartók stílusában is nagy utat járt be az 1906-os egyszerű letéttől (felvételünkön példa rá a Fehér László) a Húsz magyar népdal néhol súlyos, szimbolikus értelmezéseket is hordozó teljességéig. Maga a magyar népdal, annak idézetszerű ("mottó"!) kezelése azonban ezekben a művekben változatlan, néhány codától eltekintve. Bartók a korai korszakhoz képest már nem ruhát ad ezekre a népdalokra ("ha már behozzuk a mezőről a városba"), hanem ruhát "növeszt", a fák tavaszi virágos, lombos megújulásához hasonlóan. Én azt kívánom minden utánunk következő generációnak: aktív közreműködőként minél gyakrabban láthassa ezt a virágba borulást, hogy később a magok benne is gazdag termést hozhassanak. Kelemen László A felvétel a Hagyományok Háza Ethnic stúdiójában készült, 2007-ben.

Musicians

	Béla Bartók p, 1881-1945 HU album by
	Herczku Ágnes voc, vocals, album by
	Djerdj Timea p, piano, album by
	Kincses Margit p, piano, album by
	László Kelemen vl, compiled by, edited by, sleeve notes

Producers

ArtistInfo App

Acknowledgements

ArtistInfo for Mac, iPad, and iPhone