ArtistInfo

Zoltán Kallós
Kedves Dalai

Album HU 1984 on Hungaroton label
Folk (Folk, Népzene)

Zoltán Kallós's Favourite Songs: Hungarian folk songs from Romania Track A1a - love song from Cleja (Klézse), Moldavia; Track A1b - comic song from Călugăreni (Kalugar), Moldavia; Track A2 and A3a - laments from Lunca de Sus (Gyimesfelsőlok), Ghimeş valley; Track A3b - slow "Hungarian "comic song from Lunca de Jos (Gyimesközéplok), Ghimeş valley; Track A4a - slow lyrical song from Decea (Marosdécse), Mureş valley; Track A4b - comic song from Lopadea Nouă (Magyarlapád), Mureş valley; Track A5a - "dawn" song from Vistea (Magyarvista), Zona Călata; Track A5b - lyrical song from Mera (Méra), Zona Călata; Track A6 - slow lyrical song from Sic (Szék), Cîmpia Transilvaniei; Track B1 and B4a - slow songs from Răscruci (Válaszút), Cîmpia Transilvaniei; Track B2a - foursome song from Suatu (Magyarszovát), Cîmpia Transilvaniei; Track B2b - slow song from Suatu (Magyarszovát), Cîmpia Transilvaniei; Track B3 - lament from Răscruci (Válaszút), Cîmpia Transilvaniei; Track B4b - foursome song from Palatca (Magyarpalatka), Cîmpia Transilvaniei; Track B5 - soldier's song from Buza (Búza), Cîmpia Transilvaniei; (P) 1984 Hungaroton / Artisjus Made in Hungary Kallós Zoltán, a magyarság egyik jeles, Romániában élő folkloristája 1926-ban született Válaszúton, a Borsa-patak torkolatánál fekvő, észak-mezőségi faluban. A község lakossága vegyes nemzetiségű; kétharmad része román, egyharmad része magyar s valamennyi cigány is van. Kallós az anyanyelvén kívül nemcsak románul, de cigányul is megtanult. Elemi iskolai tanulmányai után Válaszútról Kolozsvárra került, ahol a református kollégium bentlakásos tanulája volt. A gimnázium elvégzése után Sepsiszentgyörgyön, a Tanítóképzőben tanult tovább, s végül Kolozsváron szerzett tanítói oklevelet 1946-ban. Először Kalotaszegen, Vistán tanított, de a katonai szolgálat után csak rövid időre tért vissza ide, mivel ismét a tanulás évei következtek Kolozsváron. A Zeneművészeti Főiskolára járt, ahol többek között Jagamas János, a folklór tanszék vezetője is tanára volt. A befejezetlen főiskolai évek után Kallós ismét tanított – előbb Moldvában, Lészpeden, majd rövid ideig Gyimesfelsőlokon. A Gyimes völgye hosszabb időre marasztalta, de az itteni 8 év nagyobb részét, mint egy faipari vállalat tisztviselője töltötte el. Ezek után visszament Kolozsvárra, ma is ott él és dolgozik. Kallós gimnazista korában kezdett népzenegyűjtéssel foglalkozni, egyik kolozsvári tanára, Nagy Géza ösztönzésére. Főiskolai évei alatt Jagamas Kalotaszegen és Moldvában gyűjtött. Végül a népzene és más néprajzi anyagok gyűjtése hivatássá, életformává lett Kallós számára, aki ennek érdekében később már állást sem vállalt, hanem az igen szerény életvitelt jelentő önfenntartásra rendezkedett be. Rendszeres havi jövedelem nélkül élt inkább, csak hogy minden energiáját a gyűjtésre fordíthassa. "A népdalgyűjtést is csak hittel és odaadással lehet végezni" – mondja Kallós egy riportban, pedig ez az igen sok lemondással, áldozattal járó gyűjtőmunka csak mintegy két évtized múltán hozta meg gyümölcsét. 1970-ben jelent meg a "Balladák könyve", majd később az "Új guzsalyam mellett" és ezek a művek a szakmai és anyagi elismerésen túl a népi kultúra iránt érdeklődő közönség előtt is ismertté, sőt, fogalommá tették Kallós Zoltán nevét. A vokális népzene mellett Kallós a hangszeres népzene gyűjtésével is foglalkozik – erre kezdetben maga Kodály Zoltán is biztatta. A korán elhunyt kiváló néptánckutatóval, Martin Györggyel együtt végzett és még be nem fejezett hangszeres népzenegyűjtésük tudományos szempontból is rendkívüli jelentőségű, de közművelődési szempontból is az, hiszen kettejük munkája nélkül például a 70-es években kialakult táncházmozgalom sem jöhetett volna létre. Ez a lemez feltehetően azok számára is meglepetés, akik Kallós munkásságát eddig is figyelemmel kísérték. Nem általános az, hogy egy népzenekutató népdalénekesként is megállja a helyét. Márpedig Kallós éneklését hallgatva joggal állíthatjuk, hogy a felvétel néprajzi szempontból is hiteles. Ez érthető, hiszen az éneklés módját-gyakorlatát, a "kedves dalok" tobbségét Kallós még gyermekkorában, hagyományos keretek között sajátította el – éppúgy, mint azok, akiktől később gyűjtött. Éneke tehát eredeti és több is annál. Olyanajta szintézise ez az ösztönös, szájhagyományon alapuló népdaléneklésnek és a tudatos, tudományos igényű alőadásmódnak, amilyenre eddig nem volt példa. Kallós éneke egyszerre hordozza magában az egyedit és az általánost... Talán ez az oka, hogy őt hallgatva könnyebben megtanulhatónak tűnik az erdélyi és ezen belül a gazdagon díszített mezőségi ének. Ez a lemez tehát nem csak meghallgatásra született, hanem lehetőséget teremt, segítséget nyújt a stílusos népi éneklés elsajátításához is. Halmos Béla Zoltán Kallós, one of the noted ethnomusicologists among the Hungarian community in Rumania, was born in 1926 at Válaszút (Rascruci), a village at the mouth of the Borsa brook in the northern Mezőség (Cimpia Transilvaniei). The village is ethnically mixed, two-thirds of are Rumanian, and a third Hungarian, with a few Gypsies as well. Apart from his mother tongue Kallós has learnt both Rumanian and the language of the local Gypsies. After primary school he left Válaszút to become a boarder at the Calvinist College in Kolozsvár (Cluj-Napoca). After junior secondary school he continued his studies at the Teachers’ Training College in Sepsiszentgyörgy, (Sfintu-Georghe) transferring to Kolozsvár, where he obtained his teacher’s certificate in 1946. His first teaching posts were at Vista (Vistea) in Kalotaszeg (Zona Calata) but after national service he returned there only for a short while before resuming his studies at Kolozsvár. There he attended the Conservatoire, where his teachers included János Jagamas, the head of the ethnomusicological department, but did not complete the course and went back to teach, first in Lészped (Lespezi) in Moldavia and then for a short time in Gyimesfelsőlok (Lunca de Sus). He remained for eight years in the Ghimes valley, but most of the time he held a post with a timber company. He then returned to Kolozsvár, where he has remained and worked ever since. Kallós began collecting folk music as a secondary school student, encouraged by one of his teachers at Kolozsvár, Géza Nagy. While at the Conservatoire he collected, with Jagamas, in Kalotaszeg and Moldavia. Slowly the collecting of folk music and other ethnographic material became a vocation for Kallós. Later he did not hold down a regular job and preferred to make ends meet very modestly on a freelance basis, without a regular monthly income, devoting all his energies to collecting. „Collecting folk-songs can only be done with faith and devotion”, Kallós has said but nevertheless, it was some 20 years before this work that involved him in so much selfsacrifice really bore fruit. His Balladák Könyve (Book of Ballads) appeared in 1970 and was followed by Új guzsalyom mellett (Beside my new distaff) works which won him professional and financial recognition and made his name a household word among those interested in folk culture. Kallós collects both vocal and instrumental folk music, having been initially prompted to collect the second by Zoltán Kodály. The still incomplete collection of instrumental folk music he carried out together with the folk dance scholar György Martin (who died at an early age) is of extraordinary significance both for its scholarship and its contribution to current youth culture. Without their work, for example, the „dance house” movement of folk-song and dance clubs could not have got off the ground in the 1970s. This record will presumably come as a surprise even to those who have kept up with Kallós’s work, for it is far from common for an ethnomusicologist to hold his own as a singer of folk-songs as well. Listening to Kallós’s singing one feels justified on proclaiming that this is an authentic stuff in any sense of the term. After all Kallós learnt the manner and practice of singing and the majority of his „favourite songs” while still a child member of a peasant family – just like the singers from whom he himself later collected. His singing is at once authentic and more than that. It is a hitherto unparalleled synthesis of instinctive folk singing based on oral tradition, and a conscious performance that meets scholarly standards. Kallós’s singing presents at once the individual and the general. This perhaps is why, when listening to him, it seems easier to learn the mannerisms of Transylvanian singing and within that tradition, of the abundantly ornamented style of the Mezőség region. This record has been issued not just for listening to but as a way of giving assistance in acquiring the right folk-song singing style. Béla Halmos

Musicians

	Zoltán Kallós voc, vn, producer, voice, album by
	György Siklós , engineer, balance
	Muzsikás , *1973 HU ensemble
	Mihály Sipos vn, voc, fiddle
	Sándor Csoóri voc, vl, *1956 HU fiddle, 3-stringed second fiddle
	Péter Éri vl, cb, double bass, fiddle, 3-stringed second fiddle

Producers

ArtistInfo App

Acknowledgements

ArtistInfo for Mac, iPad, and iPhone